Ott voltunk: Video Games Live

Hát egy újabb remek külföldi koncert sorozat látogatott hazánkba, ami nekünk egyszerű földi halandó Geek-eknek szólt a Video Games Live!

Vasárnap este (11.16) nagy örömmel mentünk a Syma rendezvénycsarnokba (ahol manapság a Play It-et rendezik). A legjobb dolog volt életünkben az, hogy a jegypénztárnál nem az várt minket, hogy várjatok egy kicsit, és 2-3 telefon után mondják, hogy oké akkor egy kis türelmet kérünk. Utóbbi időben sok rendezvényen előfordult, és kicsit unalmasnak hat már az, hogy a megbeszélt sajtó belépők nincsenek a pultban… ez a probléma már most nem volt! Már ott véstem magamban föl a jó pontot. Természetesen mindig legalább harminc perccel illik megérkezni, hogy biztosan áttud venni a jegyed, de ezt a harminc percet a közönség figyelésére, és az ismerősök, és a sok barát köszöntésére (Esportmilla, BZ, Gamestar szerkesztők, 576 eladók, volt osztálytársak stb) , társalgásra fordíthattuk. Viszont amikor elfoglaltuk a helyünket kicsit csalódottak voltunk, ugyanis eléggé hátra raktak minket, de vigasztaljon minket a tudat, hogy ott is az első sorba. Várakozás közben próbáltunk pár felvételt készíteni interjút, de inkább maradtunk annál, hogy ez így nem fog menni, mert sokan a kamera láttán megijednek, és inkább kérdeztünk, ugyanis egy 40-50 év körüli pár ült mögöttünk, és hát igen kicsit meglepődtek, amikor megkérdeztük, hogy ők is szoktak játszani, amire a hölgy válasza a Márió volt az amivel utoljára játszottam, és a mellettük ülő gyerekek miatt jöttek el, akik Minecraftoznak, és Battlefieldeznek! De voltak bőven olyanok is akik aktívan játszanak valami játékkal (Skyrim, Dragon Age, Mass Effect). Végül is egyszer elkezdték a hangolást ami már jelezte, hogy kezdődik az előadás, és foglaljuk el a helyünket. A hangolás után megjelent Tommy Tallarico a koncert sorozat értelmi szerzője, és műsorvezetője, és Emmanuel Fratianni a karmester, kik üdvözölték a népet, és próbálták a hangulatot emelni, de valahogy a Magyar közönség nem volt annyira laza, hogy tomboljon, vagy éljenezzen, mert mint megtudtuk máshol eléggé laza volt a hangulat. Ezt amúgy írhatjuk a szimfonikus zenekar számlájára, és szüleink, tanárainkéra akik belénk nevelték, ha ilyen zenét hallgatsz akkor néma kuss legyen, és odafigyelsz, és megtiszteled őket azzal, hogy jó gyerek vagy.