Citadel DLC teszt

Végy egy adag rajongói nyomást, keverd mellé a BioWare legnagyobb stúdióját, adj hozzá minden eddigi írót, aki a sorozaton dolgozott és végül tálald ízlésesen Sam Hulick zenéjével körítésként. Az eredmény egy adag friss, ropogós Citadel DLC, vigyázzunk, még forró lehet. Jöttünk, láttunk, kipróbáltuk.

Igyekszem spoilermentes lenni, hogy az is elolvashassa a tesztet, aki még nem játszott a DLC-vel, de azért egy ENYHE SPOILERRIADÓ-t bevezetek. Megígérem, ügyelek rá, hogy semmi csattanót ne lőjek le.

Bevezető

Mass Effect DLC talán soha ekkora hype-ot nem kapott, mint a Citadel – Sam Hulick zeneszerző hónapokkal a megjelenés előtt elhintette, hogy valami nagy dobásra készülnek a BW boszorkánykonyhájában, azután sokáig csak a rajongók vad spekulációit olvashattuk. Ezek után jöttek a kétes megbízhatóságú szivárogtatók információi, mely szerint az új DLC a „Citadel” címet fogja viselni. Erre a BW gyorsan rá is cáfolt, azonban gyakorlatilag rögtön másnap be is jelentették az új DLC-t, ami – minő meglepetés – a Citadel címet kapta. Megjelenés előtt annyit tudhattunk, hogy a történet a Fellegvár űrállomáson fog játszódni és központi szerephez jut majd Joker, Ashley és a korábbi csapattagok is. Bejelentés után pedig kiderült, hogy a főküldetés egy Shepard parancsnok ellen szőtt összeesküvésről fog szólni, kapunk új bejárható területeket és saját lakást, valamint valóban visszatérnek a rég látott csapattagok. No, de gondolom ezt már mind tudjátok, szóval akár rá is térhetnék a valódi elemzésre…

Főküldetés, történet

A történet azzal indul, hogy Hackett admirális egy levél keretében a Fellegvárba rendeli a Normandy-t nagyjavításra, a legénység meg eltávot kap. Shepard ellátogat Anderson admirális lakásába, amit régi mentora ingyen és bérmentve a parancsnoknak ajándékoz, mondván, neki már úgysincs szüksége rá. Ekkor kapunk egy meghívást Jokertől, csatlakozzunk hozzá ebédre egy sushi bárban. El is megyünk a megbeszélt találkozóhelyre, és itt kezdődnek a bonyodalmak, amikor is egy zaklatott szövetségi tiszt közli Sheparddel, hogy vannak emberek, akik kedvenc parancsnokunk bőrére pályáznak – és minő meglepetés, másodpercekkel később egy csapat marcona zsoldos bukkan fel.

Az itt kezdődő küldetéssorozatban feladatunk az lesz, hogy különböző helyszínek meglátogatásával, nyomok és információforrások megkeresésével utánajárjunk, ki akar eltenni minket láb alól. A történet maga összességében nézve a „megfelelő” kategóriába esik – amilyen rejtélyekkel teli, enigmatikus az első fele, egy hirtelen fordulattal egy akkora ordító klisébe csap át, hogy banshee-féle sikolyt tudtam volna megereszteni. Mentségére legyen mondva, hogy legalább egy jól kidolgozott klisé és első sorban nem is a történet az, ami elviszi az egész DLC-t a hátán, hanem a:

Szereplők

Bizony, a visszatérő csapattagok. Ne feledkezzünk el róla, hogy egy nagyban fan-service DLC-vel van dolgunk: aki olvasgatja a social.bioware.com fórumait, az tudhatja, hogy rajongók százai epekedtek egy karakterek-összeröffenős-megrománcolós-újraittvananagycsapat DLC-ért, hát most meg is kapták!

Le kell szögezni, hogy a karakterek fenomenálisak és nélkülük valóban egy lapos és pénzkidobás típusú DLC lenne. Az egész DLC-t olyan zseniális humor hatja át, amit még Mass Effectben nem tapasztaltatok: fogjátok Joker ME 2-es beszólásait, emeljétek négyzetre és adjatok hozzá kettőt. A szereplők beszélgetnek egymással, cukkolják egymást még harc közben is és közben érezni lehet, hogy ők azok a barátaink akik egy három játékon átívelő nagy kaland során mindvégig mellettünk álltak. Nehéz leírni egy cikkben azt a bajtársiasságot, szeretetet és barátságot, amit a csapatunkkal élhetünk át ebben a DLC-ben. Külön kiemelendő, hogy mindegyikük kap elég szerepet a DLC során. Wrex, Zaeed és Javik a zseniálisnál is zseniálisabbak  – pláne, amikor együtt láthatjuk őket -, Wrex ráadásul még csapattársként mellénk is szegődik a küldetés erejéig; elvégre ki ne akarna maga mellé egy krogant?

A szereplők nem csak a DLC főküldetésében, de még utána is szerephez jutnak – találkozhatunk velük a kocsmában, kaszinóban, az utcán, a lakásunkban; sőt, meghívhatjuk egyszerre mindegyiküket egy hatalmas házibuliba, ahol lehetőségünk lesz velük többet társalogni, belehallgatni abba, hogy egymás közt társalognak és persze megkeresni mindenkit másnap reggel és összekaparni a macska-jajból. EZ a DLC fénypontja és fő funkciója, és nem az erősen középszerű történet.

Játékmenet

Játékmenetbeli újítások terén is tesz le némi újat a Citadel DLC: az első küldetésen például csak egyetlen pisztollyal rendelkezünk (ami mellesleg a Reckoning multis kiegben behozott Supressor) és a páncélunk sincs rajtunk, így kell szembenéznünk az utánunk kutakodó zsoldosokkal. Ezen a pályán előtérbe kerül a Mass Effectben eddig elhanyagolt osonás, és a taktikai érzékünket is feljebb kell csavarnunk egy fokozottal, ha egyáltalán élve akarunk kijutni már az elején a sushi-bárból is.

Egy másik pályával önmagukat másolták a készítők, ugyanis egy jótékonysági estre kellett beszivárogni, hogy a házigazda fájljai közt kutakodhassunk a nyomunkban járó gazfickók után. A partin feladatunk lesz elterelni az őrök figyelmét, kikapcsolni a biztonsági berendezéseket és kamerákat… khm, khm, Kasumi: Stolen Memory, khm, khm. Még ha kicsit koppintás is volt ez a küldetés, azért egy kicsit több odafigyelést igényelt, ugyanis fennállt annak veszélye is, hogy lebukunk, ami pedig CRITICAL MISSION FAILURE képernyőt eredményez. Ennek elkerülése végett kívül kellett maradnunk a biztonsági őrök látószögén, megkérni a társunkat, hogy terelje el a figyelmet, amíg mi feltörjük a biztonsági rendszert. Ezen felül a vendégekkel is kellett időnként társalogni, hogy a gyanúnak még az árnyékát is elkerüljük. Éppen ezért elég élvezetes kis beszivárgó misszió lett.

A küldetések többi része gyakorlatilag egyszerű lövölde, azzal a különbséggel, hogy egy darabon az egész csapat együtt nyomul és a két választott csapattagon kívül a többiek is segítenek az ellen leterítésében. A küzdelemben két új fegyver is segít minket, az egyik a már említett hangtompítós M11 Supressor nehézpisztoly meglepően jó sebzéssel, valamint a hőtárolót nem igénylő, teljesen automata, egyébként Avenger-féle statokkal rendelkező M7 Lancer gépfegyver.

Az új fellegvári helyszínen kapunk új lehetőségeket is, úgymint kaszinózás, klasszikus-stílusú arcade játékok ME-köntösben, plüssfigura-halászó automata, valamint egy küzdőtér, ahol holografikus ellenségek ellen küzdhetünk pontokért és gyakorlatilag elavulttá teszi a Fantom-iroda lőterét. Az ilyen kis apróságok talán nem tűnnek soknak, de nagyban hozzájárulnak a világ kiegészítéséhez, élővé tételéhez.

Verdikt

Hogyan is összegezhetnénk ezt a nem mindennapi DLC-t? Aki egy Arrival vagy Leviathan féle komoly és reaperes Mass Effect sztorit vár az csalódni fog, ugyanis ez a DLC minden, csak nem komoly, és nem is igyekszik magát komolyan venni. A Citadel sokkal inkább egy akcióvígjáték – valóban számos filmes elemmel. Talán nem is illik annyira az ME univerzumba. Ha keményvonalas ME-s szemmel nézzük, ez a DLC egy rossz vicc; ha pedig lazábban állunk hozzá rájövünk, hogy egy elég szép darab. Azonban továbbra is tartsuk szem előtt, hogy jórészt fan-service és csak kis részben sztori DLC. Egy hangulatos visszatekintés az ME 3 trilógiára, egy sokkal kedvesebb lezárása Shepard parancsnok történetének mint a sok sarat kapott ME 3 befejezése. A rajongókat minden bizonnyal meg fogja osztani, de ez nem változtat a tényen, hogy ennek a DLC-nek a keretében végre méltó búcsút vehettünk hat éven át nevelgetett hősünktől, a csapattársaktól és a Shepard-érától; valamint megtudhatjuk, hogy miként menthetjük meg a helyzetet egy elektromos fogkefével…

Pro:
+ fergeteges humor
+ együtt az egész csapat
+ új helyszínek
+ új lehetőségek, mint a kaszinózás
+ M7 Lancer és M11 Supressor
+ beszivárgás és lopakodás

Kontra:
– gyenge történet
– magas ár
– nem igazán illik az ME univerzumba